(via nelkuledmiertelme)
I just want someone to look at me and just think “she’s worth everything”.
(via abizalomhalott)
A volt legjobb barátnőmről órákat tudnék mesélni. 9-10. évfolyamban számomra ő volt a legjobb dolog az exemen kívül akkoriban.
Mindenféle hatalmas baromságokat vittünk véghez. Eltévedtünk egy csomó helyen, reggelente majdnem elkéstünk egy csomószor, mert suli előtt cigizni kell vagy kisboltba menni, nyáron pedig a telkükön lévő szőlővel köpködtük egymást vagy éppen vízzel.
Ez egyszer csak úgy eltűnt. Egyedül maradtam, ő pedig utált. Vagyis nem utált, de idegesítettem őt. Csupán a jelenlétemmel.
Miközben abból próbáltam felállni, hogy elveszítettem az egyik legjobb embert az életemből továbbá kűzdöttem azzal, hogy a másikat is sikerült.
Akárhányszor az elmúlt 2 évre gondolok, a gyúnynevekre és azokra a pillanatokra, amikor rettegtem bemenni az osztályterembe vagy amikor vártam arra, hogy mikor szól be vagy ő vagy egy másik lány, hogy minek létezem vagy akármi mást görcsbe rándulok
És most itt állok, korban felnőttként 1 héttel azután, hogy a volt legjobb barátnőm felbukkant és próbáljuk rendbehozni a barátságunkat és beszélgetünk, mindezt titokban, hogy ne legyen balhé belőle.
Mindig ott lesz a félelem bennem. Hogy a hátam mögött elhord mindennek, hogy információkat gyűjt, tulajdonképp feleslegesen bebeszélem magamnak, mert ő annyira nem olyan.
Ilyenkor jövök rá, hogy hiába fújtunk egymásra, mert én sem csak áldozat voltam
Mi valamiért visszatalálunk egymáshoz és ugyan onnan tudjuk folytatn
A két macskás lány és a közös emlékeik.
I just need pretty little coffee shop dates and plenty of adventures that involve holding hands.
(via abizalomhalott)
Minél idősebb leszek, annál inkább jövök rá, hogy a külső semmi.
Sokkal jobban szerelembe esek, ha érzem, ahogy a másik nem csak hallja, hanem érti is amit mondok.
félre ne érts.
nem vagyok mérges rád.
nem vagyok irigy.
nincs bennem semmi rosszindulat.
látom, hogy most végre a megérdemelt boldogságodban úszkálsz,
és azért nem beszélek már veled mostanában annyit,
mert nem baj ha nem vagyok most ennek a része.
örülök, hogy boldog vagy vele.
ha majd baj lesz, itt leszek.
itt állok,
csak teljesedj ki most ebben az örömben,
ameddig csak tart.
de mindig itt fogok állni, ha elkezdenél esni.
elkaplak.
-ugy sem ertened meg ha ezt leirnam neked, hogy emiatt tavolodtam el egy kicsit, de igy gondolom, es mindig is igy gondoltam. szallj ameddig tudsz. szeretlek.
“Egy mondás szerint, onnan tudhatod, hogy fontos dolog történt az életedben, hogy utána már nem tudsz úgy élni, mint azelőtt. Kaptál valakit, vagy éppen elveszítetted, nagyon megbántottak, vagy te tetted, aztán pár pillanatra kívülről láthatod az életed. Érzed, valami végérvényesen megváltozott. Aztán belekortyolsz a kávédba, visszarepülsz a földi reggeledbe. Érzed a szemetelő esőt, de ma valahogy még ennek is örülsz. Mert változol..”— (via fagyott-szent)
(via ejfelihullocsillag)
A csend kezdete
szóval tényleg
ezek lettünk mi
teljes ismeretlenek
tudom még most sem
ismered be magadnak
de kérlek valld be
te rontottad el
minden rajtad múlott
egyedül csak rajtad
nem én felejtettem el
dobtam el a másikat
érzések nélkül
egyik pillanatról másikra
és már észre sem veszel
csak üres tekintettel
átnézel rajtam
mintha ott sem lennék
mintha sosem lettem volna
persze értem én
hogy miért
így sokkal egyszerűbb
megbírkózni saját magaddal
a lelkiismereteddel
de mondd
ha így viselkedsz
egyáltalán jelentettem neked
bármit is valaha
kár hogy úgy érzem
hiába várok a válaszra
talán már elkezdődött köztünk
az a bús csend
mely már nem ér véget soha
